Körúti robbantás: segíthet-e az antropológusi szakvélemény?

Bár lassan-lassan három hónapja, hogy a rendőrség Keszthelyen letartóztatta a Teréz körúti robbantással gyanúsított P. Lászlót, a 23 éves fiatalember nemcsak tagadja a súlyos bűntett elkövetését, de mindmáig nem hajlandó vallomást tenni. Ha továbbra is kitart e védekezési taktika mellett, úgy a bizonyítékoknak az átlagosnál is fontosabb szerepük lesz az ügyben.
Mint tudjuk, P. Lászlót azzal gyanúsítják, hogy tavaly szeptember 24-én Budapesten, a Teréz körút és a Király utca sarkán az interneten beszerzett távirányító segítségével felrobbantott egy, minden bizonnyal saját maga által gyártott csőbombát, amelyben szögeket helyezett el a még pusztítóbb hatás kedvéért. A detonáció során két rendőr nagyon súlyosan megsérült, méghozzá nem is véletlenül, hiszen – mint Papp Károly országos rendőrfőkapitány az esetet követő napon megtartott sajtótájékoztatóján kijelentette – a bűncselekmény kifejezetten az egyenruhások ellen irányult. És bár a robbantást végrehajtó személyről több – igaz, nem túl jó minőségű – videófelvétel is rendelkezésre állt, a nyomozóknak csupán három hét elteltével sikerült kézre keríteniük P. Lászlót, akinek a DNS-ét állítólag nem pusztán a bombát tartalmazó hátizsákon találták meg, de az indítószerkezet maradványain is. Mindez már önmagában is meglehetősen erős bizonyítéknak tűnik, amivel P. László jogi képviselője legfeljebb védence kitartó tagadását állíthatja szembe, no, és persze, a legújabb „csodafegyvert”, nevezetesen azt az antropológiai szakvéleményt, ami bizonyítani hivatott, hogy a videón látható elkövető és P. László nem egy és ugyanaz a személy.

Már legalábbis a védő szerint, aki azt mondja, hogy míg a tettesről készült felvételek alapján egy 170 cm körüli embert kerestek, addig P. László legalább 185 cm magas, ráadásul összehasonlíthatatlanul izmosabb, mint a térfigyelő kamera által rögzített figura. És, ha e különbségeken túlmenően még a koponya-, illetve az arcforma is jelentős eltéréseket mutat, az döntő fordulatot is hozhat az ügyben.

Nos, nem zárhatjuk ki, hogy így lesz, mindazonáltal magam nem fűznék nagy reményeket az antropológus szakértő által végzett vizsgálathoz. Legfőképp azért, mert az antropológus véleménye százszor inkább megkérdőjelezhető, mint a vádhatóság által majdan prezentált DNS-egyezés, ami minden bizonnyal a bíróság előtt is többet nyom majd a latban. Nem beszélve arról, mi lesz, ha a rendőrség vagy az ügyészség felkér egy másik szakértőt, aki viszont teljesen mást mond a dologról. Merthogy ez bőven benne van a pakliban. Félreértés ne essék, semmi bajom az antropológusokkal, ám a Petőfi-ügy óta némileg kritikusabban szemlélem a munkájukat. Akkoriban ugyanis kicsit elgondolkodtatott, hogy míg Kiszely István antropológus a szibériai Barguzinban kiásott csontvázat nagy költőnk, Petőfi Sándor földi maradványainak mondta, addig az MTA által felkért antropológusok megállapították, hogy az egy asszonyé. És bár P. László esetében ilyen meglepetés aligha várható, a fiatalember ez idő szerint tényleg csak az antropológusban bízhat. Más esély nemigen látszik.

Forrás
Megosztás a Google Pluson

0 megjegyzés: