Elég volt a türelemből, és elég volt abból, hogy mindig mi alkalmazkodunk, nyelünk, lapulunk a falhoz, mindig mi kérünk elnézést a kultúránk és a hagyományaink miatt

Még drága Cseh Tamás énekelte Bereményi varázslatos szövegét, szóval, hogy „Mióta a világ varázstalanítva lett, / mióta minden banális óraszerkezet, / megfejtett világból csak téged nem értelek, / a megfejtett égbolt miattad maradt végtelen. (…) Mióta a világ varázstalanítva lett / Csak te maradtál titkos értelmű képzelet (…) Mióta a világ saját eszébe szállt, / te vagy az, akinek nincsen értelme egyáltalán. / Mióta a világ varázstalanítva lett, / végre miattad nincsen értelme semminek. / Mióta a világ titoktalanítva lett, / már mindent értek, egyet kivéve – tégedet.”
S hogy miért jutott ez most eszembe? Mert elolvastam egy hírt a 24.hu-n, és azért éppen erről a portálról szemlézem most, mert nagyon tanulságos, amit a legvégére odaírtak. Íme, a hír: „Kis híján megverték a lelkészt, aki azt ordítozta a Mikulásnál sorban álló gyerekeknek, hogy a Mikulás nem létezik.

Egy szemmel láthatóan dühös evangélikus lelkész, David Grisham úgy döntött, hogy felszabadítja a Mikulás hazugságában élő gyerekeket, mindezt persze Jézus Krisztus nevében.

Grisham egy texasi plázában ment oda a pláza Mikulásra váró szülőkhöz és a gyerekeikhez, hogy aztán világgá kürtölje: a Mikulás nem létezik.

A felvételen hallható, hogy a férfi rengetegszer ismétli el ezt az egy mondatot, de azt is többször megemlíti, hogy 2016 évvel ezelőtt született Jézus, valójában pedig ez a karácsony üzenete.

»A szüleitek hazudnak nektek, olyan, hogy Mikulás nem létezik!«

Az először csak visszafogottan méltatlankodó szülők később oda is mentek a lelkészhez, aki kis híján összetűzésbe keveredett két apukával. A felvételen hallatszik, hogy megpróbálják elmagyarázni Grishamnek, rendben, hogy ezt gondolja, de nem az ő dolga eldönteni, hogy más gyerekei mit higgyenek.

(Ha felidegesítetted magad a buzgó lelkészen, vagy a pattogó szülőkön, akkor írd meg nekünk kommentben, hogy te kivel értesz egyet!)” Ez hát a hír. És ezért dúdolgatom Cseh Tamással Bereményi dalát. És próbálom megérteni, a harag vagy a szánalom nagyobb-e a szívemben.

Ezt a legnehezebb eldönteni.

Mert hát az evangélikus lelkész sok-sok mindent tehetett volna, csak ezt az egyet nem. Megtehette volna például, hogy maga köré gyűjti a sorban álló és várakozó gyerekeket és szülőket, és elmondja nekik Szent Miklós püspök történetét. Myra püspökének legendáit. Beszélhetett volna arról, hogy a rejtélyes és titokzatos Szent Miklós püspökből hogyan lett Mikulás. Elmesélhette volna, hogy a legenda szerint egy gonosz vendéglős egyszer elcsábított magához és megölt három fiút. A püspök pedig feltámasztotta a gyerekeket, és megbüntette a gyilkosukat. De ha ezt a történetet túl rémesnek találta a lelkész úr, mesélhetett volna arról, amikor Miklós püspök tudomást szerzett szomszédja rosszra fordult sorsáról, s hogy a gazdag szomszéd, miután tönkrement, mindhárom leányát utcalánynak adta. Szent Miklós, amikor tudomást szerzett erről a szörnyűségről, az éj leple alatt, titokban arannyal teli erszényt csempészett a szomszéd házába, aki reggel azt megtalálta, elszégyellte magát, és leányait tisztességgel kiházasította. S hogy e titokban odacsempészett aranyból, e titokban tartott jó cselekedetből alakult ki a Mikulás legendája, aki az éj leple alatt ajándékot hoz a gyerekeknek, a jóknak.

De ha az evangélikus lelkésznek esetleg nehezére esett volna elmagyarázni, mit is jelent az utcalány, lett volna egyéb történet is. Mesélhetett volna az ártatlanul megvádolt és elítélt katonatisztek megmentéséről, a bajba jutott tengerészek megmentéséről, vagy arról, hogyan mentette meg Miklós Myrát az éhínségtől. De ha az evangélikus lelkész úr nagyon PC akart volna lenni, hogy kivívja e reflektált, törpe kor csodálatát, akkor akár azt is elmesélhette volna, hogyan adta vissza Myra püspöke egy igaztalanul megvádolt zsidó becsületét, és hogyan szerezte vissza neki az igaztalanul vádoló, hamis tanúságot tévő, becstelen kereszténytől a pénzét.

Ezt mind-mind megtehette volna a lelkész úr.

De nem tette egyiket sem.

Helyette odament az advent kellős közepébe, és ellopta sok-sok gyerek álmát. És az a legszomorúbb ebben az egészben, hogy az evangélikus lelkész úr meg volt róla győződve, hogy ő most valami nagyszerűt, valami nemeset, valami fontosat cselekszik. Ezek mind-mind megvannak erről győződve, bizony, az összes világvarázstalanító.

Ezek mind-mind jakobinusok, mind-mind bolsevikok, mind-mind gazemberek. És eljött az idő, hogy feladjuk a végtelen türelmet, amellyel mindeddig feléjük fordultunk.

Elég volt a türelemből, és elég volt abból, hogy mindig mi alkalmazkodunk, nyelünk, lapulunk a falhoz, mindig mi kérünk elnézést a kultúránk és a hagyományaink miatt.

Például első lépésként az evangélikus lelkész urat el kell takaríttatni a hivatalából. Úgyis jobb lett volna, ha ezzel a mentalitással, ezzel az ésszel, ezzel a lélekkel leninistának, anarchistának vagy gerillának áll.

Csak templomba ne tegye be a lábát soha többé. És úgy általában: kerülje azokat a helyeket, ahol emberek vannak.

Menjen trogloidának, és imádkozzon önmagának, tartson önmagának fekete misét Macbeth banyáinak képe előtt, és ismételgesse kitartóan: „Nincsen Mikulás, és Isten sincsen!”

Ehhez viszont nem kell lelkésznek lenni. Tényleg nem…

(Ui.: A 24.hu pedig azt írta a végére ugye, hogy „ha felidegesítetted magad a buzgó lelkészen, vagy a pattogó szülőkön”. Hát ezért választottam őket. A „pattogó” szülőkön. Hiszen a szülők – láthatja bárki, ha megnézi az esetről szóló videót - nem „pattogtak”. Mindössze ketten közülük szólni mertek, hogy a lelkész úr nem cselekszik helyesen. De ez a 24.hu-nak már „pattogás”. Hiszen ők pontosan olyanok, mint a lelkész. S bármennyire fáj nekem, személyes okok miatt, a 24.hu egyik vezetőjével, Farkas Györggyel az élen olyanok. De majd elmúlik. Az idő nem nektek dolgozik, gyerekek…)

Forrás
Megosztás a Google Pluson

0 megjegyzés: